Turán az edelényi ruszinokkal!
Nemzetiségi
Kultúrák Napja
Tura
kastélyának parkjában’2016.
Május
22, nevezetes napja a Magyarországon élő ruszin nemzetiségnek.
Ruszin Nemzeti Ünnepünket tartjuk ekkor.
2016 május 22-én
vasárnap,
egybeesve e nevezetes nappal, rendezték meg Turán, a
Nemzetiségi
Kultúrák Napját.
Így előzetesen izgalmas kérdéssé vált,
hogy a Budapesten, a Nemzeti Színházban rendezendő nagyszabású ünneppel
egyidejűleg, ki vállalkozik a Turán, az elmúlt évben megkezdett sorozat idei folytatására.
Edelény
Ruszin Nemzetiségi Önkormányzatának csapata, Szónoczki János vezetésével
kivágta a rezet, s bevállalta, hogy Turán képviseli a magyarországi ruszin
nemzetiséget.
Lássuk,
hogyan sikerült e nem kis feladatot teljesíteniük:
’’ 2016 május 22 vasárnap hajnalán sokan
még igaz álmukat aludták, amikor Edelényben már szemüket ébrenlétre dörzsölő
emberek gyülekeztek, buszunk indulására várva. Mígnem 6 óra előtt finoman
felmorajlott a dízelmotor, s a kék fehérre festett szállító járművünk útnak
eredt, gyerekekkel, fiatalokkal, asszonyokkal, s emberekkel egyetemben.
Miskolcon is voltak még felszállók akik a Miskolci ruszinságot és a megyei önkormányzatot képviselték,
közülük akadtak akik kis biciklin és kismotoron érkeztek a megállóba, s fél hét
környékén rákanyarodtunk Szirma mellett, az autópályára.
A
két órás út alatt előkerültek a reggeli üdvözlő italok, s egyre jobb kedvvel
kiáltottunk fel, amikor az út melletti zöldellő vetésben őzikéket, szarvasokat
fedeztünk fel.
Ragyogott a nap, s igen szép idő ígérkezett
mára …
Hatvannál kanyarodtunk le az autópályáról
és szemfüles sofőrünk, kikerülve Hatvan belvárosát, egyből a Turára vezető útra
juttatott minket. Közeledve a találkozó helyszíne felé,igazi révkalauzként csalogattak
minket a turai kastély kecses tornyai.
MEGÉRKEZTÜNK! Közelről még lenyűgözőbb
látványt mutatott az Ybl Miklós által tervezett kastély, mely előtt e napra
felállított szinpad és valóságos sátortábor fogadott minket készülődő,
sertepertélő emberekkel.
Megkerestük a sátrunkat, amit pont
középen, a színpaddal szemben meg is találtunk. Gyorsan ki is feszítettük rá a
hovatartozásunkat jelképező feliratunkat.
Rögtön
nagy munkába fogtunk, mert az előző este bepakolt mozgókonyhát, a sátrunkban
kellett működőképessé varázsolnunk. Jópárszor kellett fordulnunk, mire minden a
helyére került.
Ezután az asszonyok ragadták a kezükbe a
fakanalat, vagyis az irányítást, s rögtönzött kupaktanács után mindenki
megkapta az aznapi ” beosztását ”.
Kezdödőtt a munka, mely sokkal inkább öröm
volt, s nem kötelezettség!
Gyúrás, dagasztás,nyújtás ... Az asszonyoknak
nemcsak a szájuk, a kezük is pergett , mint a rokka …
Közben a férfiak szemrevételezték a sátor
sarkában felhalmozott sör, bor és pálinka készletet. S ízleléssel mérték fel
állapotukat. Ekkor fogalmazódott meg Bennük, vajon kifutja-e a készlet az ilyen
gyakori ízpróbák mellett . De kellett ez az erősítés, az e napra beszerzett,
vadonatúj sütöde és az üst üzembe helyezésére, azaz a tűzgyújtáshoz.
S az erőre kapott tűz mellett elkezdődött
a főzőverseny első ruszin étkének, a krumplilángosnak a minél finomabbra
sütése, majd mindenféle háztáji finomságokkal való ízesítése.
A sütödénkből felszálló illatok egyre több
embert csalogattak ruszin sátrunkhoz felvidéki, nemzeti eledelünk
megkóstolására. De azért közülünk is mindenki púposra tömhette a hasát e
csemegével. Egészen különleges kulináris élmény volt a kökénylekváros ízlelése
…
De a
sátor mögött is zajlott ám az élet! Az üstben is rotyogni kezdett a lélek,
vagyis készült a másik benevezett étkünk, az öhöm vagy slambuc. Majdnem tele
volt az üstünk, de az óriás fakanalasunk nem tévesztette el az ütemet.
A nap fénypontja
volt, amikor a legnagyobb titokban előkerült egy nyenyere, s a felszálló dallam
az asszonyokat előbb fülelésre, majd e nem túl gyakori hangszerből
előcsalogatott „Látod babám azt a tearózsát …” című örökzöld éneklésére
ösztökélte. Az edelényi ruszinok alkalmi dalárdáját meghallván, a jó fülű helyi
rendezők még a színpadra is kicsalogatták Őket.
Így az edelényiek elmondhatják , hogy
Turán a „ Túr a disznó, túr a mocsárszélen „ című népdallal idén Nagyszínpados
teljesítményre voltak képesek.
S végül ne feledkezzünk meg a fiatalságról
sem! Az aprónép is megtalálhatta e napon a számítását, volt aki egész napját
egy utazó játékházban töltötte, de az örök sláger, a tűzoltóautó felfedezése is
felhőtlen kacagást varázsolt lelkükbe.
A már felnőttkor küszöbét taposó
ifjúságunk pedig harcias RUSZIN MEDVÉK
néven állta meg helyét, a szomszédos
sportpályán rendezett nemzetiségek foci világbajnoksága eseményen.
Majd érthető éhséggel tüntette
el, a sátrunkba érve, az eléjük tett krumplilángos dombokat.
Bizton állítható, hogy mindenki jól érezte magát e közösségben.
S e beszámolónk az átéltekről, csak felkeltheti a vágyat Benned
kedves olvasónk, hogy legközelebb legyen benne, bennünk részed!
Várnak Rád Borsod-Abaúj-Zemplén megye
élő ruszin közösségei, ehhez hasonló élmények
átélésére!
